Natúr paradió (brazil dió)

 

 

Tudtad?

A paradió, más néven brazil dió (de amazon mandula néven is találkozhatunk vele) egy dél-amerikai olajos magfajta. Az Amazonas medencéjében őshonos, mint az őserdők egyik legnagyobb fája, több mint 50 méter magasra megnőhet, akár 500 évig is élhet, de egyes becslések szerint 1000 éves fák is vannak.

Tartalmaz:  

B1, B3, B6, E, szelén, foszfor, kalcium, magnézium, kálium, cink, vas, réz.

Miért jó?

A paradió egy ízletes és rendkívül tápláló mag az olajosmagvak összes jótékony tulajdonságaival.

Legfontosabb egészségügyi hatását a kiemelkedően magas szelén tartalma jelenti. A szelén nélkülözhetetlen a normális idegrendszeri működéshez, fontos sejtvédő antioxidáns, ezen kívül hangulatjavító, szellemi teljesítményt fokozó hatása is ismert. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő szelén bevitel csökkentheti a mellrák, a tüdőrák, a prosztatarák és a végbélrák kialakulásának esélyét, és összességében fokozza a rákos sejtek elhalását, és segít helyreállítani az ember károsodott sejtjeiben a DNS-t.

Nagy százalékban tartalmaz  egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakat, Omega 3 és 6 tartalma is kiemelkedő. Bár ez által kalóriatartalma is kiemelkedő, mértékletes fogyasztásával nagyon jó hatással van a koleszterin szinten tartására, szív és érrendszeri betegségek és gyulladások megelőzésére, de ajánlott még az autoimmun betegségek szinten tartásának segítésére is.

A brazil népi gyógyászatban májbetegségek ellen is használatos.

Felhasználási ötletek:

Leginkább nyersen fogyasztjuk, de íze pirítva is ínycsiklandó. Sajtos salátákba, alma és körte mellé fogyasztva is igazi csemege, de használhatjuk fantázia szerint a többi diófélékhez hasonlóan egészben aprítva vagy darálva süteményekbe, müzlikbe, gyümölcskenyerekbe stb.

Érdekességek:

Az egyetlen élőlény, ami minden segédeszköz nélkül képes hozzáférni a paradióhoz, az az aguti. A tengerimalac rokonságához tartozó rágcsáló erős fogaival szabadítja ki a magokat. Ha talált zsákmányát nem képes azonnal elfogyasztani, a mi mókusunkhoz hasonlóan elássa. Az elfelejtett és sorsára hagyott magok nem vesznek kárba, többnyire gyönyörű fák fejlődnek belőlük.