Burgonyás kenyér

Évek óta sütöm itthon a kenyeret, mostanra már egyáltalán nem veszünk semmilyen pékárút készen, úgyhogy már elég sokféleképpen variáltam a recepteket, de azt hiszem ez a legfoszlósabb, és puhább kenyér, amit készítettem. A titka pedig nem más, mint egy kis főtt burgonya. Ebbe nem kerül sem tojás, sem vaj vagy tej, csak a krumpli, és annak a főzővize. (de, ha egy kis krumplipüré marad előző napról, az is remekül el van benne…)

Bár az elkészítése egyszerű, azért egy picit trükkös, mert minden burgonyának más a nedvességtartalma, pláne, ha már meg is főtt, így lehet, hogy nálad majd egy kis korrekcióra szorulnak az arányok. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, de ha a dagasztás végén még mindig nagyon ragacsosnak érzed a tésztát, akkor 1-1 evőkanál lisztet adj hozzá, de tényleg csak fokozatosan, hogy ne legyen sűrű és tömör. Akkor jó, ha a tészta lágy és sima, de nem ragad hozzád.

Mivel ez egy lágy tészta, a formázás után érdemes szakajtót használni, hogy megtartsa a formáját. Ha nincs, akkor egy szögletes kenyérsütő forma is megteszi. Ha ilyen sincs otthon, akkor készíts cipót, és egy sütőpapírral bélelt tálba tedd bele. Ehhez a fajta kenyérhez sütőpapírral szoktam bélelni a formát (vagy szakajtót), és nem fejjel lefelé, vagyis az összeillesztett oldalával felfelé szoktam beletenni a tésztát (és majd a tepsire borítani), hanem az illesztett oldalával lefelé. Ha megkelt, csak papírostúl átemelem a sütőlapra, bevágom a tetejét, és már mehet is a forró sütőbe. Illetve mikor bekapcsolod a sütőt, érdemes egy kisebb tálba vizet tenni az aljába, hogy jó kis masszív gőz képződjön.

Ennek a kenyérnek frissen ropogós a héja, de másnapra megpuhul, a bélzete pedig még napok múltán is puha és levegős. Ha nem szeged meg azonnal, akkor az első nap nem kell sem kenyértartóba, sem textilbe forgatni. Nem fog kiszáradni, csak egy picit tovább lesz roppanós :)